2020. január 21., kedd

Seanan Mcguire: Minden szív kaput nyit - Csellengő gyerekek 1.


Egykor boldogan átléptem volna a saját ajtómon. Talán egy végtelen, fényárban úszó erdőbe repített volna, ahol a szél nektár és könnyek aromáját hordozza. Ott az emberek sosem beszélnének, inkább zenével és tánccal fejeznék ki az érzelmeiket, édes dallamokkal töltve meg az erdőt. Sosem kéne elrejtenem az érzéseimet. Csak hagyám, hogy a testem a szívem ritmusára mozogjon és élvezném, ahogy a könnyeim végigördülnek az arcomon.

De mára felnőttem.
Sosem tudnám befejezetlenül hátra hagyni az életem. Még úgy sem, ha tudnám,hogy A tökéletes világ várna rám a túloldalon.

Éppen erről szól a Minden szív kaput nyit. Arról, hogy a valós problémák és a megoldásra váró feladatok kiölik belőlünk a varázslatot. És, hogy ezek az apróságok mennyire nem számítanának, ha egyszer megnyílna előttünk az a bizonyos átjáró.
Eddig azt gondoltam, Alíz mennyire szerencsés volt, hogy megtapasztalhatta a világ egyik legnagobb kalandját. De abba sosem gondoltam bele, hogy vajon mit érezhetett amikor hazatért. Seanan Mcguire olyan érzéki pontossággal írta le azt az ürességet amit az igaz otthon elhagyása hagy maga után, hogy bevallom, néhol könnybe lábadt a szemem.
Számomra teljesen megváltoztatta az otthon és a haza jelentését. Eddig olyan helyeket éreztem az otthonomnak, ahol jól és nyugodtnak érzem magam. Viszon a könyv elolvasása után rájöttem, hogy nekem a haza nem egy hely, hanem egy érzés. Egy megérzés ami futásra késztet és kellemes borzongással tölt el. Bennem a frissen nyírt pázsit és a harmatos levegő kelti az ,,otthon-érzést,,. A bejegyzés elején leírt álomotthonomat pedig azért érzem közel magamhoz, mert szerintem szavak és félrevezetések nélkül az emberek sokkal jobban megértenék egymás fájdalmát és örömét.
Éppen így élnek a West otthon lakói is. Szavak nélkül is tudják, hogy mit érez a másik, jöjjön bármely világból.

"Fogalmazd meg a lehetetlent, sződd mesébe és irányíthatod."   -12.oldal

Színes és egyszerű emberek, egyhangú és különös világokból
A könyv során egy olyan lányt követhettem, aki a hatalmas fájdalom ellen küzd, amit az előtte bezárult ajtó hagyott. Nancy világát az első pillanatban megszerettem, amint olvastam róla. Imádtam, hogy olyan gyönyörűen hátborzongató és teli van szenvedéllyel.
Sajnos Nancy számomra fájóan egyszerű volt Sumihoz, Kadehez, az ikrekhez és persze a saját világához képest. A könyv pedig túl rövid volt ahhoz, hogy többet adjon az igazán színes szereplőkből.
Engem is meglepett, de annak ellenére, hogy a kisregény 160 oldal körül mozgott, többet jelentett nekem, rengeteg 500 oldalas könyvnél. Ám a rövidke terjedelem nem jelenti azt, hogy egy egyszrű, szinte eseménytelen történetről van szó. Mint minden tisztességes világ, ez is egy nagyon stabil talpakon álló szerkezet, nem is akármilyen szabájokkal. Persze ezek a korlátok nem egy tonnás kötetben vannak összegyűjtve. Ezek amolyan kimondatlan szavak amik ott függnek a levegőben és a gyerekek szívébe markolnak. Teljesen átéreztem a szereplők fájdalmát mikor a világaikról beszéltek. Mintha minden mondattal feltéptek volna egy régi heget.
Különösen tetszettek a különböző világoka való bepillantások és,hogy ezek az univerzumok mennyire megmutatkoznak a gyerekek viselkedésében és beszédében. Rengetegszer elgondolkodtatott a különböző világok hangulata és, hogy mennyire másképpen is működnek egymástól. Vajon csak nézőpont kérdése az Alvilág erkölcsisége? Az erősen ,,rózsaszín,, világokhoz is véres ösvény vezet? Egy kedves, szelíd lány szívének kedves lehet egy valóságos horrorfilmben élni? Ebben a regényben úgy éreztem, hogy bepillanthatok a színfalak mögé. Nincs jobb szó rá:Imádom.

"Haja csontfehér volt, fekete sávokkal mint a márványpadlóra ömlött olaj, a szeme világos, akár a jég."   -13.oldal, Nancy kinézete


De mit is rejt a bájos borító és homályos fülszöveg?
Ajtók amik a pincék sötétjében nyílnak és lépcsők,melyek az elfeledett bőröndök mélyén kanyarognak. Ezek az átjárók azok, melyek minden gyanútlan gyereket a saját világukba repítenek, majd kegyetlenűl el is taszítjákőket, amint megszegik a szabályokat. Éveket töltenek egy másikuniverzumban, egészen addig, míg az új otthonuk ki nem facsarja belőlük a csodát vagy el nem követnek egy megbocsáthatatlan hibát.
Főszerepet kapnak a saját történetükben, de végül csak egy kegyetlen befejezést kapnak. A valóságot.
Ők a csellengők. Gyerekek, akik többet láttak mint bárki más és többet is veszítettek mindenkinél.
Nancy is egy közülük, hiszen évekig élt a Holtak csarnokaiban. A világban, ahol a holtak ura szenvedélye élteti a népet és a mozdulatlanság mutat többet a mozgásnál. Bizonytalansága miatt vissza kellett térnie és hamar rá is jött, hogy soha senki sem fogja megérteni ami vele történt és  talán sosem találhatja meg a hazavezető utat. Szerencsére tévedett, hiszen a szülei beiratták Elenaor West otthonába, melyet minden felnőtt csak elmegyógyintézetként ismer. Persze ez hazugság. De a szülők sosem értenék meg, ha Eli szépen leültetné őket és univerzumokról meg ajtókról kezdene magyarázni nekik. Éppen elég megbírkóznia 50 hazavágyó gyerekkel.
Ám Nancy, Alvilági múltja miatt hamar a különcök között is kívülálló lesz és bárhogyan is próbálkozik, képtelen megszokni a száraz valóságot.
Éppen mikor barátokra-és néha ellenségekre-lelne, gyilkosságok sora veszi kezdetét.
A lánynak és újdonsült barátainak kötelességük megvédeni az iskola tanulóit. Bár kiábrándító ez a világ, jelenleg csak erre az egyre számíthatnak.

Aki az ízléses borító és a sejtelmes fülszöveg miatt egy aranyos, esti mesére számít, azt ki kell ábrándítsam. Az események olyan hirtelen fordulnak át horrorba, hogy szinte kiesett a könyv a kezemből. Villámgyorsan lesz a barátból ellnség és a kívánságokból valóság. Csakhogy ezeket a kívánságokat kizárólag vérrel és halállal lehet teljesíteni.
Hiszen mindenki keresi a hazavezető utat és próbál végre kitörni a valóság ketrecéből.


Értékelés: ★★★★★ 5/5
Miután elolvastam, szinte percekig képtelen voltam megszólalni mert csak a könyv sorai jártak a fejemben. Ilyen hatást csak nagyon kevés könyv ér el nálam.
Megpróbáltam rögtön megírni pár sort a bejegyzésből, de képtelen voltam összeszedni a gondolataimat. Bezzeg pár nappal később csak dőltek belőlem a szavak és mindenki idegeire mentem vele. :D
És most, hogy látom a véleményemet feketén fehéren, csak most tudatosult bennem, hogy mennyire rajongok ezért a könyvért. Volt egy megfoghatatlan hangulata, ami melegséggel töltött el és ütős befejezéssel zárult.
De kicsit rövidnek is éreztem és nem gondoltam teljesen elégnek amit a szereplőkből és más-az Alvilágon kívüli-világokból kaptam. Szóval én elviseltem volna még pár száz oldalt, viszont tudom, hogy itt a történet üzenete volt a lényeg és, hogy az írónő tartogat még pár részt a tarsojában.
Annyi biztos, hogy még újra fogom párszor olvasni, hiszen totálisan kikapcsol és teljesen
beleszerettem Seanan Mcguire világába és stílusába.

Ajánlom mindenkinek aki még nem találja a helyét ebben a világban és még mindig várja, hogy megnyíljon előtte az ajtaja! Adjatok neki egy esélyt, nagyon megéri!

Kedvenc szereplőim: Elenaor, Kade, Jack
Kedvenc idézeteim:
"A valóság csak egy hét betűs szó." -17.oldal

"Észrevesszük, ha egy férfi elhallgat. De a lényeg a nők hallgatása." -54.oldal

"Nem szabad azért becsukni az ajtókat, mert nem tetszik ami a másik oldalon van." -51.oldal

"Aki megmondhatja neked, mi lesz a történeted vége, te magad vagy." -159.oldal

Jó olvasást!

Minden szív kaput nyit
Szerző:
Seanan Mcguire
Eredeti cím:
Every heart a doorway
Oldalszám:
160
Díjak:
Hugó, Nebula, Locus-díj

2020. január 5., vasárnap

20 könyv, amit biztosan elolvasok 2020-ban

Sziasztok!

Elérkezett az új év, ezzel együtt pedig a friss célok és a vadiúj feladatok ideje is. Épp ezért arra gondoltam, hogy összeállítok egy listát azokkal a kötetekkel amiket mindenképp el szeretnék olvsni 2020-ban.
Igazából a listán szerepelnek a tavalyiról maradt, olvasatlan szerzemények és az ,,örökké-várólistás,, példányaim is, de pozitívan állok az új év elé és remélem, hogy mindent sikerül majd elolvasnom amit szeretnék. :)

Nézzük a top 20 könyvet, aminek névre szóló helye van a 2020-as könyvespolcomon!


1.Seanan Mcguire: Minden szív kaput nyit (Csellengő gyerekek 1.)
2.Ernest Cline: Ready Player One
3.Gwenda Bond: Gyanakvó elmék
4.Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 1.
5.Victorya Aveyard: Vörös királynő (Red Queen 1.)

6.Sara Gruen: Vizet az elefántnak
7.Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
8.George R. R. Martin: Tűz és vér
9.George R. R. Martin: A hét királyság lovagja
10.Sarah J. Maas: Üvegrtón (Üvegtrón 1.)

11.Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara
12. Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (Vaják 1.)
13.Andy Weir: A marsi
14.Kerstin Gier: Silber (Az álmok első könyve)
15.Jenny Colgan: Piciny csodák péksége 1.

16.Karen M. McManus: Lehull a lepel
17.Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
18.Rachael Lippincott: Két lépés távolság
19.Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
20.Charlie Higson: Felnőttek nélkül (The enemy 1.)

Végignézve a felsoroláson, elég bizakodó vagyok a 2020-as olvasmányaimmal kapcsolatban, hiszen idén rengeteg bestseller és nagyon népszerű kötet van a listámon. 
Már alig várom, hogy belekezdjek a teljesítésébe!

Minden olvasónak nagyon boldog újévet kívánok!

2020. január 1., szerda

Rabul ejtett könyvmoly

Rabul ejtett a könyvek világa. Hogyan is tagadhatnám? Csalogatott a tinta és a frissen roppanó papír illata. A borító suhogása amint először fedtem fel egy kötet titkait. Hatalmas, vastag takarók alatt kuporogva talált rám az új világ látványa és ragadt meg, hogy függőjévé váljak.
Egy nap sem telhet el, olvasás nélkül. Minden egyes nappal többet kell megtudnom a hősöm múltjáról, a világ legendájárol vagy az ellenség sorsáról. De mi lesz, ha elérek az utolsó sor végére? Többé nem hallhatom a szereplők kacaját és nem olvashatok tovább világuk folyásáról? 
Képtelenségnek tűnik, hogy ne olvassak vagy írjak többé. Borzalmas gondolat. Mintha elragadnák a festőtöl a festéket, vagy a paptól a nyáját. Persze ez soha nem következhet be. Soha nem tudnék leszokni az olvasásról.
Rabul ejtett ez a csodás világ és nem ereszt el. Mégis miért eresztene? Szereplője vagyok a világ egyik legnagyobb könyvének, s főszereplője a saját, fordulatos regényemnek.

A blogot azért hoztam létre, hogy megosszam a könyves élményeimet és véleményeimet. Ki tudja? Talán éppen az én bejegyzésem miatt kap valaki kedvet egy regényhez vagy talál megfelelő ajándékot egy szerettének.
Szerintem az olvasás az egyik legszuperebb hobbi és bátran ajánlom mindenkinek a kedvenceimet! Kedvelem a különleges alkotásokat és a különc borítókat. Persze ez nem csak a könyvekre igaz. Nagyon szeretem a különleges ízeket, illatokat és persze az egyedi embereket is. A baráti társaságom nagyon színes, rengeteg különböző emberből áll. Imádok a kedvenc karaktereimről és regényeimről beszélni, de azt is élvezem,ha más mesél nekem a hobbijáról. Minél több embert, könyvet kívánok megismerni és minél jobban! Azonban szeretnék valami maradandót alkotni a saját hobbimban is, ami esetleg mosolyt is csal az emberek arcára. Éppen ezért hoztam létre ezt a blogot. Remélem tetszeni fog!